Jókai írja A magyar néphumorról című akadémiai székfoglalójában (1859): „Oly gazdag és oly kiválólag sajátságos adománya a humorra ritka népnek van, mint a magyarnak.” Nagy regényírónk oly nagy becsben tartotta a humort, hogy fent említett előadásában azt is kijelentette: egész írói életművénél fontosabbnak tartja azt, hogy összegyűjtötte, az általa szerkesztett élclapokban közzé tette, és ilyen formában az utókorra hagyta „a magyar néphumor elszórt adalékait”.

De ha ilyen nagy jelentősége van a humornak egy nemzet életében, akkor vajon hogyan viszonyul a humor a különböző társadalmi-politikai rendszerekhez és viszont? Ismerünk-e humorizáló diktatúrákat, vagy ez csupán a demokráciák sajátja? És ha a demokráciák sajátja, akkor mi a helyzet a humorgyilkos „politikai korrektséggel”, amely tabuk sorozatával próbálja kiiktatni az úgynevezett nyugati demokráciák életéből a humort?

A történelem azt mutatja, hogy Közép-Európában, így Magyarországon is sokszor különleges humorérzékre volt szükség a megpróbáltatások elviseléséhez – magához a túléléshez.

Erről – és számos más kapcsolódó témáról is – tart majd előadást Lakatos Mihály, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének kutatója a felvidéki Dunaszerdahelyen.

Helyszín: Dunaszerdahelyi képzési központ (929 01 Dunaszerdahely, Malom u. 4629/2A, Szlovákia)

Időpont: 2026. február 17. (kedd) 17:30

Előadó: Lakatos Mihály, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója

Az eseményen történő részvétel ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött. Regisztráció: ITT