Bálint József
93 évvel ezelőtt, 1933. október 27-én Keresztes-Fischer Ferenc magyar belügyminiszter rendeletével betiltotta a munkásegyesületek, szakszervezetek, valamint a szociáldemokrata párt szervezeteinek keretében működő szavalókórusokat, dalkórusokat.
Keresztes-Fischer Ferenc 1881. február 18-án született Pécsen, édesapja polgári, édesanyja nemesi származású, értelmiségi szüleitől római katolikus neveltetést kapott. Jogászként végzett a budapesti tudományegyetemen, majd ügyvédi irodát nyitott szülővárosában, ezt követően folyamatosan ívelt felfelé a pályafutása. Az első világháború idején főhadnagy, majd Baranya, Pécs és később Somogy vármegye főispánja. 1931 és 1935, valamint 1938 és 1944 között Magyarország belügyminisztere.
Már belügyminisztersége előtt is következetesen óvta Magyarországot a szélsőséges eszméktől és az idegen megszállóktól. Felismerve a veszélyt, már 1919-ben, a magyar Tanácsköztársaság idején felemelte a szavát a kommunisták ártó tevékenységei ellen. 1920-ban Baranya szerb megszállásakor megszervezte a nemzeti ellenállást, ami miatt a szerbek két hónap börtönre ítélték, és a szerb Valjevóba internálták. 1931. augusztus 24-től Magyarország belügyminisztere, ezt követően megelőző intézkedések sorával próbálta elérni, hogy hazánk bármely szélsőséges irányba el ne mozdulhasson.
Az ilyen intézkedések sorába illik bele az 1933. évi 147.200. számú belügyminiszteri rendelet megalkotása is, amely betiltotta a szociáldemokrata eszméket hirdető szavalókórusokat és dalkórusokat. A rendeletben az alábbi indoklás szerepel: rendszeresen előfordult, hogy „a szociáldemokrata párt elveit valló munkások szakszervezeteiben és pártszervezeteiben alakult szavalókórusok, dalkórusok, […] szavalatokat és énekszámokat adtak elő, amelyek egyrészt a társadalmi osztályok között ellentétek és gyűlölet felkeltésére alkalmasak, másrészt kifejezetten kommunista propaganda célokat szolgáltak.” A rendőrség és a belügyminisztérium ugyanis úgy tapasztalta, hogy a nagy gyári és szakszervezeti szavalókórusok a legveszélyesebbek, mivel a kollektív szavalás, a kórusban előadott forradalmi versek közvetlenül alkalmasak lehetnek a tömeghangulat radikalizálására.
Később a munkás természetjáró egyleteket, sportegyesületeket és önképzőköröket is folyamatos rendőri megfigyelés alá helyezte. Mivel a szocialisták városi gyűléseit a rendőrség azonnal feloszlatta, a baloldali munkások és az illegális kommunisták „turistaként” menekültek ki a természetbe, hogy ott tarthassák meg illegális politikai képzéseiket, konspiratív gyűléseiket. A munkások a természetben politikai előadásokat tartottak, ahol illegális nyomtatványok terjesztése is zajlott. Csak a folyamatos megfigyeléseknek köszönhetően tudták időben kiszűrni a gyanús politikai tevékenységet végző szervezeteket, így azokat a lehető leghamarabb fel tudták oszlatni. Ugyanakkor Keresztes-Fischer még első ciklusa végén betiltotta a horogkereszt használatát Magyarországon arra hivatkozva, hogy az idegen állam felségjelzése, és 1934. július 17-én minden szervezkedésétől eltiltotta a Nemzeti Szocialista Pártot is.
Míg első belügyminisztersége idején leginkább a kommunisták dühét váltotta ki, addig második minisztersége alatt főként a nyilasok orra alá tört borsot. 1938-ban elrendelte a Nemzetakaratnak Pártja, majd a korai Nyilaskeresztes Párt betiltását. Kezdeményezte Szálasi Ferenc elitélését az államrend megdöntésére irányuló kísérlet vádjával, Szálasi három év fegyházbüntetést kapott a szegedi Csillag börtönben. Az állami tisztviselőknek, a köztisztviselőknek és a katonáknak megtiltja, hogy bármilyen szélsőjobboldali, hungarista vagy nyilas színezetű politikai párthoz csatlakozzanak. Az 1938-as választójogi reformmal, amelynek során bevezették a titkos választást, az volt a célja, hogy gátat szabjon a nyilas előretörésnek és agresszív utcai toborzásnak.
Keresztes-Fischer Ferenc kezdetben kommunistaellenes politikájával a szélsőbaloldali embereknél húzta ki a gyufát, később nyilas- és németellenes tevékenységével nemcsak a hazai szélsőjobboldal, de a Harmadik Birodalom célpontjává is vált. Magyarország 1944-es német megszállása során az elsők között tartóztatta le őt a Gestapo a lakásán, majd innen a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Végül a flossenbürgi koncentrációs táborba került. Bár a háborút túlélte, de a fogságban súlyosan megbetegedett, így a magyar kormány által háborús bűnösnek nyilvánítva, Bécsben vesztette életét 1948. március 3-án.
(Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, az Imrédy-kormány tagja az eskütétel után a Sándor-palota terraszán, 1938. Forrás: Fortepan/Inkey Tibor)
