A csíksomlyói búcsúban az a csodálatos, hogy úgy alakult át az egyik legnagyobb magyarság-ünneppé, a világ legkülönbözőbb szegleteiből idesereglő magyarok összetartozásának ünnepévé, hogy közben eredeti keresztény, vallásos jellege sem szenvedett csorbát.

A pünkösdkor ünnepelt eredeti esemény során a leszálló Szentlélek által az a csoda történt meg, hogy a sok országból érkező zarándokok mindegyike a saját nyelvén kezdte hallani az apostolok által hirdetett igét. Az ige tehát sok nyelven hangzott el, hogy mindenki értse. A mi csíksomlyói búcsúnk esetében pedig mintha éppen fordítva történne: a sok országból ideérkező emberek mindannyian egy nyelven, magyarul hallgatják az igét. És értik is, merthogy ők mind magyarok. Így élhetik át az ünnep felemelő élményét anyanyelvükön azon nemzettársaink is, akik amúgy a hétköznapokban idegen nyelvi környezetben élik vagy kénytelenek élni az életüket. Ez erősíti az együvé tartozás, a nemzeti összetartozás és ezáltal a nemzeti identitás tudatát is a résztvevőkben.

De Csíksomlyó ilyen tájt mindig a csöndes számvetés ideje is, hiszen a nagy nemzeti sorskérdések (köztük a magyarság jövője) körüli problémákat közösségünk évtizedek óta megoldatlanul görgeti maga előtt. E tekintetben megfontolandó Jakab apostolnak a zsidó diaszpóra béliekhez írott intelme: "Mert a hit is, ha cselekedetei nincsenek, holt önmagában."

Ez is eszünkbe juthat a lányok által kifeszített lobogó feliratát olvasva…

 

(Borítókép: "Ha nem mi, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor?" Fotó: Shutterstock)