Major Anita

Fantomfájdalom – Van-e szabadulás nemzeti traumáink fogságából?

Hogyan lehetnek nemzeti emlékezetünkben akkora hasadások, amelyek szakadékként nyelnek el történelmet, emberi sorsot, hősi és alávaló tetteket? Miféle mesterkedések titkolnak el vagy hamisítanak meg sorsfordító eseményeket még napjainkban is, átírva a történelmét régi tájainknak, várainknak, templomainknak? Könyvbemutató és kiállításmegnyitó Bicskén.

Törököt fogtam, nem ereszt

A Magyar Összetartozás Intézete az idei téli táborban is megtisztelő feladatot vállalt: a tavalyihoz hasonlóan a nyitó nap esti rendezvényét szervezte és valósította meg. Mint a „Törököt fogtam, nem ereszt” című program felelőse, Major Anita intézetigazgató-helyettes bevezetőjében elmondta: a magyar történelmet, identitásunkat és emlékezetpolitikai viszonyainkat a középkortól egészen napjainkig alapjaiban határozza meg a törökökhöz, a mindenkori török birodalomhoz való viszony.

Advent a kastélyban – A régi Magyarország elfeledett hangszeres zenéje

Izgatott telefonhívásokra kellett válaszolnia Jánosi András kutatónak, zenésznek autóvezetés közben, amikor december 14-én, advent harmadik vasárnapján a Mathias Corvinus Collegium Magyar Összetartozás Intézetének gödöllői rendezvényére araszoltunk a dugóban: „Már nem tudtam regisztrálni, betelt, merjek elindulni, nem teszik ki a szűrömet a koncertről?” – kérdezték aggódva a prímást rajongói, ismerősei.

Megbélyegzés vagy felmentés a részképességzavar megállapítása a tanuló számára?

Major Anita (az Öveges József Középiskola egykori magyartanára, a Mathias Corvinus Collegium Magyar Összetartozás Intézetének igazgatóhelyettese) egy volt övegeses diákjának megindító történetén keresztül világította meg, milyen nehézségeik, bizonytalanságaik és speciális igényeik lehetnek a diszlexiás diákoknak. Szólt arról is, hogy pedagógusként milyen kihívásokat és örömöket jelentett számára a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás diákok tanítása.

Tündérkertészek – Ambrus Lajos és Kovács Gyula a Kárpát-medence ősi gyümölcshagyatékáról és Mátyás király kedvenc almájáról

Március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a Kárpát-medencei magyarság piros betűs dátuma: hajdan feltehetően az egyetlen olyan Mária-ünnep volt, amelyet mindenütt megtartottak a Székelyföldtől a Göcsejig, ahol magyarok éltek, és magyarul imádkoztak. Társintézetünk, a Klímapolitikai Intézet a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társasággal, valamint az Agrárminisztériummal karöltve tavaly életre hívta a magyar gyümölcstájfajták napját, amelyet ugyancsak ezen a napon tartunk. A kezdeményezés célja a hazai gyümölcstermesztési hagyományok népszerűsítése és megőrzése. Mindennek úttörője Ambrus Lajos József Attila-díjas író, pomológiai kiadványok szerzője és Kovács Gyula Prima Primissima díjas és Makovecz Imre-díjas erdész, a régi magyar gyümölcsök gyűjtője, szakértője, akikkel Major Anita beszélgetett a Magyar Összetartozás Intézetének podcastjában.

Teleki Julianna grófnő: Még a legsötétebb években is büszkék voltunk arra, hogy kik vagyunk

Két fő bűne volt: hogy grófnő és hogy magyar. Erdélyben, a soviniszta kommunizmus korában egyikre sem volt bocsánat. Bár már gyerekként átélte az „osztályidegenek” pokoljárását, családja szétszóratását s a vagyon felprédálását, személye jól példázza, hogy az igaz arisztokratizmus nem elpusztítható.

Balassitól Jumurdzsákig

Eger csak kisebb vereség volt a törököknek, de megérti, hogy a magyaroknak ez miért nemzeti büszkeség. Török létére szenvedélyesen szereti, műveli és tolmácsolja a magyar kultúrát, olyan harcos költőt is megszólaltatva, mint a hódoltsági háborúk hőse, Balassi Bálint. Erdal Şalikoğlu szenvedélye a hídépítés: a török–magyar testvérkultúra felmutatása. A muzsikus, aki „civilben” reumatológus szakorvos, a szaz lant mestere. A Magyar Összetartozás Intézete is vendégül látta őt a két ország barátsági szerződésének századik évfordulójára emlékezve.