Ha a magyarságról beszélünk külhonban, sokszor vagy nem tudják, milyen népcsoportról van szó, vagy ha igen, csak a mai Magyarország területén élő magyarokra gondolnak. Ezzel szemben mi tudjuk, hogy a nemzet egyharmada idegenben él. Ha külföldi beszélgetőtársaink mégis hallottak erről harangozni, akkor azt gondolják, hogy hatalmas diaszpóráról van szó, ami természetesen messze áll az igazságtól.
Annak érdekében, hogy megértse a világ, miről szól a nemzeti összetartozás, mit jelent a határon túli magyarság, előbb nekünk kell megérteni azt. Ezért olyan helyen kell keresni a megoldást, ahol bár természetes a magyarságunk, az mégis folyamatosan veszélyben van. Ez a hely pedig nem más, mint az őshonos magyar nemzeti közösségek által lakott terület Magyarország határain kívül. A külhoni magyarság, miközben szerves része a nemzetnek, mindennap megküzd kultúránk és nyelvünk megmaradásáért.
• a zsidó-keresztény alapokból, a történelmi egyházainkból táplálkozó kultúra;
• a magyar nyelv;
• a magyar kultúra, amely viszont a nyelvből táplálkozik.
Sajnos mi, magyarok mindig azt gondoljuk, hogy egyedül vagyunk. Trianon előtt a csehek és a románok telekürtölték a világsajtót az erdélyi románság és a felvidéki szláv népek (a valóságban szlovákok, ruszinok) ellen elkövetett vélt jogsértésekkel. Miután az ő szempontjaik a mai napig jelen vannak a világ médiumaiban és közéleti eseményeiben, még olyan népek és nemzetek is, amelyek közel állnak helyzetük miatt a magyarsághoz, inkább a román és szlovák szempontokat ismerik.
A nemzet fogalma
Számunkra a nemzet olyan közösség, amelyben azonos kultúrájú és azonos nyelvet beszélő emberek élnek, akik e közösség részének vallják magukat. Sokkal inkább kulturális és etnikai, mint állampolgári közösség ez. Míg a világ legnagyobb részén, különösen a nagy államokban a nemzet fogalma az állampolgárok közösségét jelenti. Franciaországban, ha valaki beszéli a nyelvet, és honosítják, akkor a nemzet része lesz. Nálunk ezzel szemben állampolgárságtól függetlenül a nemzet része lehet bárki, aki anyanyelvének tekinti a magyart, és mindenekelőtt magyarnak vallja magát. Bár ez elsőre önkéntes, fluktuálható nemzet fogalmának hangzik, a valóság az, hogy a kultúra miatt ebbe jellemzően bele kell születni, és magyarként kell nevelkedni, ugyanakkor fontos, hogy ez történhet – és történik is – a világ bármely pontján, de különösen a Kárpát-medencében.
Őshonos nemzeti közösségek
Az őshonos magyar nemzeti közösségek alkotják Európa és az Európai Unió második legnagyobb kisebbségét. Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez olyan helyzet, amilyen máshol nincs. Az őshonos nemzeti közösségek kialakulásának körülményei változók, mégis vannak olyanok a világban, amelyek a magyarsághoz hasonló értékeket képviselnek. De miután sok olyan közösség is van, amelyik nem azonosul az értékeinkkel, így mindenképpen fel kell állítani kritériumokat, és azt kell vizsgálni, hogy melyik nemzeti őshonos közösséggel milyen területen lehet együttműködni, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez elsősorban kulturális és nem gazdasági együttműködés kell hogy legyen, ugyanis az állam működésébe e közösségeknek többnyire nincs beleszólásuk.
Területi önrendelkezés
Mindenekelőtt vissza kell utalni arra, hogy olyan területi önrendelkezést kell keresnünk, ahol a kulturális és a nyelvi közeg megtalálható. Miközben elsősorban Amerikában számos olyan keresztyén közösség van jelen, amelyik kulturális és vallási alapon kíván önrendelkezést, ez nem feltétlenül egyezik a magyarság önrendelkezési törekvéseivel, ugyanis előbbiekből hiányzik a nyelvi közösség. De nemcsak itt hiányzik a nyelvi közeg, hanem olyan autonómiáknál is, mint a Vajdaság Autonóm Tartomány. Bár a délvidéki magyar közösség sok mindenen keresztülment a nevezett tartomány fennállása alatt, maga az autonóm tartomány nem magyar önrendelkezési törekvés eszköze volt, hanem egy történeti-földrajzi régió területén lévő közigazgatási egység. Bár ennek vannak kétségtelen előnyei a magyarság számára, de ilyen autonómiák létrehozása nem lehet cél, és ezek semmiképpen nem nemzeti önrendelkezési formák. Miután a magyarság nincs többségben az érintett területen, azt sem lehet állítani, hogy ez magyar autonóm terület.
Az sem megoldás, ha egy terület, bár magyar többségű, de nem a helyi magyarok irányítása alatt áll, hanem a központi hatalom magyar nyelvű képviselete. Ilyen példa az 1952-ben szovjet nyomásra létrejött, ma már nem létező Magyar Autonóm Tartomány (MAT).
Ennek az lett a következménye, hogy a románság körében népszerű, antikommunista, ugyanakkor magyarellenes Román Parasztpárt a magyarságot a kommunistákkal azonosította. Ha valaki abban az időben magyar értelmiségiként érvényesülni akart, akkor annak gyakorlatilag a MAT vezetésének az irányvonalát kellett követnie. Ez mélyen kommunista gondolkodást jelentett. Azon magyar értelmiségiek, akik nem ezt követték, nem tudtak labdába rúgni, és ha túlzottan hangoztatták nézeteiket, akkor üldözték őket.
A MAT létrehozását maga Sztálin szorgalmazta, így sok magyar úgy vélhette, hogy ezt azért teszi, mert igazságérzetétől vezérelve segíteni akarja a magyarságot. Ez korántsem volt így: célja az oszd meg és uralkodj elve alapján való irányítás volt, hiszen a kommunisták a nemzetiségi kérdést mindig is saját érdekeiknek megfelelően közelítették meg. Ennek később egyenes következménye lett, hogy amikor a kommunista román állam a nacionalizmus felé fordult, előbb módosították az autonóm terület határait úgy, hogy csökkenjen az ott élő magyarság aránya, majd megszüntették azt. Ezzel felszámolták a magyar oktatást, amely a tartomány fennállása alatt is kizárólag a MAT területen volt elérhető, mindenhol máshol Romániában folyamatosan üldözték a magyar nyelvet a kommunista uralom alatt.
1960-ban átalakították, létrehozva a Maros–Magyar Autonóm Tartományt, s ekkor Háromszék és Udvarhelyszék egy része már nem volt magyar nyelvű közigazgatás alatt. Majd 1968-ban megszüntették többek között arra hivatkozva, hogy már nincs rá szükség, hiszen a Romániában élő magyarság és székelység nagy része megtanult románul, így tudnak román nyelven kommunikálni. Ami természetesen messze állt a valóságtól.
Ebből az erdélyi példából is az következik, hogy nem elsősorban az autonómia szót kell keressük, hanem a valódi önrendelkezést, hívják azt autonómiaként vagy másként.
Európai autonómiák
Európában a két legismertebb autonómia a dél-tiroli és a katalán. Előbbié hasonlít a magyarság helyzetére, ugyanis történelmi határváltozások miatt jött létre anyaországából, Ausztriából kiszakadva. Dél-Tirol őshonos nemzeti közössége nagy küzdelmek árán megkapta az autonómiát, de ott is gond a német nyelvűek fogyása, a kulturális tér szűkülése és az asszimiláció.
A dél-tiroli autonómia ugyanakkor széles körű: érinti az oktatást, az egészségügyet, a rendfenntartást és a közlekedést is, valamint vannak saját nemzetközi kapcsolatai is, ami azért fontos, mert a világ többi része is tud róla, így nem csak olasz belügy. Miközben sokan a dél-tiroli modellt éltetik, vannak azon a területen is „érdekességek”. Az egyik, hogy bizonyos fontos kérdésekben, mint például a közoktatás és a felsőoktatás, csak részleges önrendelkezése van a helyi kormánynak. Az óvodai nevelésben viszont teljes az önrendelkezése. A tartomány fővárosában, Bozenben (Bolzano) mára az olasz nyelvűek képezik a többséget. A tartomány többi részében a legtöbb járásban a német nyelvűek vannak többségben, ugyanakkor jelen vannak még a ladin nyelvűek, akiknek a német nyelvűekkel ellentétben nincs anyaországuk.
Másik őshonos európai kisebbség a szorb népcsoport. Németországban vendnek is nevezik őket, de ez az elnevezés a magyar nyelvben semmiképpen sem szerencsés, ugyanis Magyarországon a nyugati határvidéken élő délszláv, szlovén népet hívják vendnek, és ezeket az elnevezéseket nem célszerű összekeverni. Németországban kis számú kisebbségről van szó, amelynek tagjai elsősorban nyelvi közösségként élnek Szászország keleti részében és az ezzel határos brandenburgi területeken.
Miután a két érintett német tartomány támogatja a szorb nyelv fennmaradását, ez sikerülhet; ugyanakkor Bautzen is többségében német lakosú város, így valójában olyan kisebbségről van szó, amelynek nincs olyan területi elterjedése, mint például a dél-tiroli németeknek vagy a székelyeknek.
A búrok sötét történelme
A fentieken túl léteznek olyan önrendelkezési törekvések is, amelyek államilag nem elismertek, és semmiképpen sem államilag finanszírozottak. Ilyen példa a dél-afrikai búrok őshonos nemzeti közössége. Bár sokan tagadják, de a búr nemzet kimeríti az őshonos nemzeti közösség fogalmát, ugyanis nyelve, az afrikaans azon a területen jött létre, ahol ma is él ez a csoport. A nép sajátos és sok szempontból szomorú, sötét történelme miatt eleinte nem tűnt fontos partnernek.
2021-ben ugyanakkor a búrok kezdtek érdeklődni a magyarság iránt, és némi kutatást követően kiderült számukra, hogy mai helyzetük sokban hasonlít a magyarságéhoz. Öt éve a nyelvük még kihalófélben volt, majd miután megalapították saját intézményeiket, és még területi önrendelkezést is sikerült létrehozniuk, a nyelv ismét elkezdett fejlődni, ezzel a nyelvében élő nemzet is gyarapodott. Demográfiai problémáik hasonlóak a magyarságéihoz, de legalább megszűnt, legalábbis lelassult az a folyamat, hogy az asszimiláció okán közösségük sok tagját elveszítik.
A búrok úgy hoztak létre de facto autonómiát, hogy a közösség céget alapított, amelynek osztott tulajdonát képezik a magántelkek, míg osztatlan közös tulajdont a közterületek. Ezzel elérték azt, hogy a beköltözéshez a cég vezetésének az engedélye kell, amelynek a feltételei már kulturális alapokon nyugszanak, vagyis az ő nyelvüket kell beszélni, és az ő kultúrájukat kell megélni.
Fontos, hogy a kultúrájuk a nyelvből és a keresztyén hitből táplálkozik. A búrok belátták, hogy fontos a nyelvi és kulturális közeg összetartása, valamint az, hogy a közösség egy területen éljen. Ezzel párhuzamosan olyan régiókban, ahol nem élnek többségben, létrehoztak kulturális intézményeket – szintén az állam támogatása vagy hozzájárulása nélkül. Ez adta meg az anyanyelvi oktatás és kultúra, valamint a nemzetiségi jogvédelem alapjait.
Ezzel párhuzamba lehet állítani – persze elsősorban területi elven – a székely területi autonómiatörekvéseket (vagy adott esetben a Székelyföldet), valamint másik oldalról az erdélyi magyarok (a székelyek kivételével) meglévő kulturális autonómiatörekvéseit. Ugyanakkor adóügyi és egyéb államigazgatási ügyekben nincs semmiféle önállósága a búr autonómiának. Ez azt jelenti, hogy működtetése nagyon drága, ugyanakkor az önállósága sokkal nagyobb, mintha az állam bármilyen módon beleszólna az ügyeibe.
Összegzés
A külhoni magyar nemzeti őshonos közösségek nem rendelkeznek formális önrendelkezési intézményekkel. Amennyiben az (utód)állam ezeket elismeri vagy támogatja, az jelenthet előnyöket, de jelentheti azt is, hogy az adott állam túlzottan beleszól az autonómia ügyeibe. A külföldi, önrendelkezésre törekvő őshonos nemzeti közösségekkel való összefogásnak két célja lehet: egymástól való tanulás és egymás erősítése, ugyanis együtt jobban sikerülhet. Itt egyetlen fontos szempontot kell figyelembe venni: azt a közös értékrendet, amely a kölcsönös tiszteletet úgy teszi lehetővé, hogy közben nem engedünk céljainkból.
