Bálint József
109 évvel ezelőtt, 1917-ben, amikor még véget sem ért az első világháború, Magyarországon már jogszabályt hoztak arról, hogy a háborúban elesett hősi halottak emlékét méltó módon kifejezésre kell juttatni és meg kell örökíteni az utókor számára. Az 1917. évi VIII. törvény célja az volt, hogy minden település állítson emléket saját hősi elhunytjainak, és az utókor számára is megőrizze azok emlékét, akik életüket adták a nemzetért.
A két világháború közötti időszakban a hősök napja kiemelt nemzeti emléknapnak számított, Magyarország-szerte emlékműveket avattak az elesett katonák emlékére. Az ország számos pontján tartottak katonai tiszteletadással egybekötött ünnepségeket, koszorúzásokat és megemlékezéseket. A templomok harangjai megszólaltak a bátor harcosok tiszteletére, az iskolákban a fiatalok ismerhették meg a hősies helytállás történeteit. Az emléknap fontos szerepet játszott a nemzeti identitás és a történelmi emlékezet ápolásában.
A második világháborúban 1942. április 25-én kelt körrendelettel nyomatékosították, hogy az új hősök, akik 1938 óta áldozták életüket a hazáért, emlékét is ugyanolyan kegyelettel és tisztelettel kell megőrizni, mint a korábban elesettekét.
Azonban a háború végeztével az emlékezet hangjai is elcsendesedtek. A kommunista hatalomátvétel fél évszázadának idejére a hősök napjának hagyománya is háttérbe szorult, majd hivatalosan is megszűnt. A kor politikai vezetése nem támogatta a korábbi nemzeti és katonai hagyományok ápolását, ezért az ünnep évtizedekre eltűnt a hivatalos megemlékezések sorából. Az emlékezés azonban sok családban és közösségben a felszín alatt tovább élt.
A hősök napját végül a rendszerváltozás után vezették be újra. Az Országgyűlés 2001-ben nyilvánította ismét hivatalos emléknappá május utolsó vasárnapját, hogy a magyar nemzet méltó módon emlékezhessen meg hőseiről. A 2001. évi LXIII. törvény újra emlékünneppé nyilvánította a napot, kiterjesztve azt a magyarság ezer esztendeje alatt elesett hőseire, mindazon férfiakra és nőkre, akik „fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért.” A törvény rögzíti, hogy „Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam.” Azóta országszerte rendeznek ünnepi megemlékezéseket, katonai tiszteletadásokat és koszorúzásokat. A megemlékezések középpontjában ma a hála, a tisztelet és a nemzeti összetartozás áll.
A magyar hősök emlékünnepe ma is fontos üzenetet hordoz: múltunk hőseinek áldozata arra tanít, hogy a szabadság és a béke nem önmaguktól értetődő vívmányok, valamint a hazaszeretet, az összetartás és az emberi helytállás olyan értékek, amelyek egy nemzet tartását adják. Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy csendes főhajtással és hálával emlékezzünk mindazokra, akik Magyarországért áldozták életüket.
(Borítókép: Katonai tiszteletadás a budapesti Hősök terén. Fotó: Wikipedia)
