Magyar katonák Bukarest utcáin

109 éve, 1916. december 6-án a központi hatalmak jó három hónap alatt rohanták le Romániát, elfoglalva annak fővárosát is.

Miután a román állam, elárulva volt szövetségeseit, augusztus 28-án hadat üzent Németországnak és a Osztrák–Magyar Monarchiának, megtámadta Erdélyt. Válaszul a németek Bulgáriába, majd Dobrudzsába vezényelték August von Mackensen vezértábornagyot, aki itt megszervezte a Dunai Hadsereget, és nemcsak a románokat, de a felmentésükre érkező orosz csapatokat is szétverte. Október végére együttműködve Arz tábornok 1. hadseregével és Erich von Falkenhayn tábornok német 9. hadseregével sikerült kiszorítania egész Erdélyből a román csapatokat.

Ezt követően a központi hatalmak ellentámadásba lendültek, aminek eredményeként december 6-án az egyesült német, osztrák–magyar és bolgár egységek különösebb ellenállás nélkül vették be Bukarestet. A román hadsereg és kormány Jászvásárig menekült, így a román főváros eleste fordulópontot jelentett.

A Romániába érkező katonák között osztrák–magyar huszár és járőr egységek is megtalálhatóak voltak, így esett meg, hogy Mikulás napján magyar katonák masíroztak Bukarest utcáin. Az esemény a magyar és román sajtóban is nagy visszhangot kapott, több forrás külön kiemeli a magyar huszárok bevonulását. A korabeli beszámolók szerint a bukarestiek fogadtatása meglepően vegyes volt. Egy magyar lovasjárőr parancsnok, Maderspach Viktor például így ír erről a napról visszaemlékezéseiben: „a lakosság hurrázott, és az ablakokból virágokat szórt […] majdnem azt a benyomást szereztem, mintha a lakosság az ellenség bevonulását valami látványos népünnepélynek tekintette volna, nem pedig […] gyászos és szomorú epizódnak”. Vasile Th. Cancicov román író is megerősíti a magyar parancsnok visszaemlékezéseit: „A női közönség köszöntötte a katonákat, virágokat dobva rájuk”.

Magyar szemszögből a bevonulás komoly katonai sikerként élt tovább. A román hadsereg visszaszorítása és a főváros elfoglalása megerősítette azt az érzést, hogy a Monarchia még rendelkezik elegendő erővel, szervezettséggel és kitartással. Sok magyar katona számára ez a nap a megpróbáltatások betetőzése volt – ritka pillanat, amikor egy sok feszültséggel járó hadjárat gyors és valódi eredményeket hozott.

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a megszállás hosszú távú katonai, gazdasági és politikai következményekkel járt, később súlyos terheket rótt a városra és a román államra. Amint azt is, hogy a történelem forgandóságának – és a magyarországi Tanácsköztársaság katonai tehetetlenségének, valamint a külpolitikai helyzetnek – betudhatóan 1919 augusztusában már a román katonák masírozak Budapest utcáin. Ahol nem fogadta őket virágeső.

(Borítófotó: Mackensen 1916-ban. Fotó: Fortepan / Németh Tamás / Urai Dezső)