„A Magyar Akadémiának mondania kell valamit”

160 évvel ezelőtt, 1865. december 11-én ünnepi közgyűléssel („ünnepélyes közüléssel”, ahogy akkor mondták) avatták fel a Magyar Tudományos Akadémia székházát.

Báró Eötvös József alelnök a következő szavakkal nyitotta meg az ülést: „Midőn az Akadémiának közülését ezennel megnyitom, csak legőszintébb sajnálkozásomat jelenthetem ki, hogy e feladás nekem jutott, s Akadémiánk elnöke gróf Dessewffy Emil gyengélkedő egészsége miatt azon férfiút nélkülözzük körünkben, ki arra, hogy Akadémiánknak palotája felépült, s hogy az így épült fel, e haza minden fiai között a legtöbbet tett”.

Dessewffy jellemrajza önmagában is érdekes, hiszen az 1936. évi Akadémiai Értesítőben ezt olvassuk róla Lenhossék Mihály anatómus tollából: „Elveiben, nézeteiben következetes, befolyásolhatatlan, minden hiúságtól ment férfiú volt, függetlenségét igyekezett fenntartani úgy fel-, mint lefelé; a hatalomtól soha címet vagy hivatalt nem fogadott el, de hidegen hagyta őt a sokaság dicsérete vagy gáncsa is.”

E tulajdonságok számos más tisztség betöltésére is alkalmassá tették volna, de a sors 1855-ben az Akadémia élére állította. A legjobbkor, mert elnökségének évtizede (1855–1866) döntő jelentőségű volt az intézmény további sorsát illetően, s az akkortájt sorjázó problémákat csak egy ilyen jellemű férfiú kezelhette megfelelően.

Íme, csupán néhány elnöksége legjelentősebb eredményeiből:

• az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Eszterházy Pál herceg felbecsülhetetlen értékű képgyűjteményét lehozatta Bécsből Pestre, és az Akadémiának ajándékozta (e gyűjteményből jött létre később a Szépművészeti Múzeum…)
• gyakorlatias emberként gyűjtést indított, és megkétszerezte az Akadémia alaptőkéjét, amely így kétmillió forintra rúgott (az akkori 1 forint mai értéke kb. 7000 forint)
• az Akadémia székházának felépítéséhez szükséges források előteremtése – ő maga háromezer forintot ajánlott fel, és ő járta ki báró Sina Simonnál, hogy 80 ezer forintot adományozzon az építkezés céljaira
• adakozásra szólította fel a nemzetet, gyűjtőívek sokaságát küldte szét az országban, továbbá „személyesen levelezett, cikkeket írt, kért, buzdított, látogatásokat tett, felkeltette a gazdag főurak, az egyházi főméltóságok, a sok külföldön élő, magyarországi birtokainak jövedelmét odakint elköltő magyar és idegen előkelőség áldozatkészségét”
• az ő ráhatására döntöttek Friedrich August Stüler német építész neoreneszánsz stílusú terve mellett a gótikus stílusban fogant pályázatokkal szemben, mondván: „A magyar akadémiának mondani kell valamit és ezt gót stílben kifejezni nem lehet. A magyar Akadémiából a köveknek is azt kell hangoztatni: Magyarország nem volt, hanem lesz.” (Megjegyezzük: Stüler csupán a terveket adta, az építkezést két magyar műépítész vezette – Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal.)
• a székház a belső berendezéssel és a hozzáépített bérházzal közel egymillió forintba került – ezt az összeget Dessewffy teremtette elő, közakadozásból

A történet szomorú mozzanata, hogy ő maga súlyos betegsége miatt nem vehetett részt az avatási ünnepségen, sőt: már nem is láthatta munkája gyümölcsét, a tudomány új, teljesen felszerelt „palotáját”, mert egy hónappal később, 1866. január 10-én elhunyt. 56 évet élt.

(Borítófotó: Az MTA épülete. Fotó: Shutterstock)