Diadal álruhában

428 évvel ezelőtt, 1598. március 28-án éjszaka Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós csapatai cselvetéssel visszafoglalták Győr várát a töröktől.

A város még 1594-ben került az oszmánok kezére, amikor Ferdinand Hardegg főkapitány, császári generális három hét után szabad elvonulás fejében feladta a kulcsfontoságú várat. Győr nemcsak azért volt fontos, mert Bécs egyik kapujának számított, ezzel megnyitva az utat a török hadak előtt, hanem azért is, mert a Dunántúlon visszafoglalt erődök követetlen veszélybe kerültek így, hogy Győr a muszlimok kezére került. Nem véletlen, hogy I. Rudolf később ki is végeztette a gyávasággal vádolt Hardegget, mert tette súlyos következményekkel járt a tizenötéves háború későbbi alakulását tekintve.

Győr visszafoglalására a császáriak a következő években nem is tettek kísérletet, az első ostromkísérletre 1597-ben, Pápa bevétele után került sor Miksa főherceg részéről, ám ez akkor nem járt sikerrel. Még ebben az évben, Tata bevételekor alkalmazta először Pálffy Miklós az új találmánynak számító petárdát, amelyet a várkapura felhelyezve fel lehetett robbantani, szabad utat nyitva az ostromlók előtt. A haditechnikai eszköz új reményt és lendületet adott a török elleni küzdelemben.

I. Rudolf tudta, hogy Győr visszavétele stratégiai fontosságú, ezért 1598 januárjában összehívta az országgyűlést, és rendkívüli adót vetett ki a hadjárat sikeressége érdekében. 1598 márciusában Adolf von Schwarzenberg császári hadvezér meg is kezdte az ostromra való felkészülést, a legnagyobb titokban leúsztatva egészen Komáromig a szükséges ostromeszközöket. Március vége felé Pálffy Miklós és a spanyol Don Lopez segítségével több mint 5000 fős magyar, német, francia, spanyol és vallon zsoldosokból álló haderőt sikerült toboroznia. A keresztény had március 27-én átkelt a Dunán, és elindult Győr felé, azonban Tata felé is küldtek őrjáratokat az ostrom valódi célját leplezve. Másnap, március 28-án meg is érkeztek a város közelébe.

Schwarzenberg megneszelte, hogy a vár védői Buda felől érkező fontos élelmiszerszállítmányt várnak, ezért ahonnan a törökök az utánpótlásra számítottak, oda összpontosította erőit. A sereg a Fehérvári-kapunál gyülekezett. A császári hadvezér néhány törökül jól beszélő katonát kiválasztott, és egy szekérrel a várhoz küldte őket, hogy próbálják rávenni a védőket arra, hogy kinyissák a kaput. Bár a törökök gyorsan leleplezték a cselvetést, az arra bőven elegendő volt, hogy az áltörökök néhány petárdát dobjanak a kapura, súlyos károkat okozva abban. Így már nem volt nehéz a keresztényeknek bejutni.

A várban kitört zűrzavarnak és a váratlan támadásnak köszönhetően Győr néhány óra leforgása alatt visszakerült a keresztény seregek kezére. Pálffy Miklósnak kulcsszerepe volt Győr visszaszerzésében, ugyanis a városba bejutást követően a meglepő gyorsasággal reagáló janicsár had kis híján kiszorította a felmentőket a város utcáiról, így Pálffy lovasságát bevetve döntötte el az ütközetet. A király az ostrom után Schwarzenberg tábornok és Pálffy Miklós nevét hőskölteménybe foglaltatta, hadi cselekedetüket Nagy Sándoréhoz hasonlította, Pálffyt Pozsony vármegye örökös főispánjának nevezte ki, és grófi címet adományozott neki.

(Borítókép: Győr látképe 1598-ban, az ostrom napjaiban)