Dr. Jeney János György
November 1-je mindenszentek ünnepe. Egyházi ünnep, hazánkban munkaszüneti nap. Talán éppen ezért alakult ki az a szokás, hogy a másnapi, halottak napjára való megemlékezést is erre a napra időzíti a magyarok többsége, és ellátogat a temetőkbe. Legalább ugyanennyire fontos megemlékezni nagyjainkról és azok születéséről. 146 éve, 1879. november 1-jén született széki gróf Teleki Pál János Ede. Édesapja magyar nemesi családból származott, míg édesanyja Magyarországon élő görög család lánya volt.
Teleki gróf csak részben követte édesapja meghatározóan alkotói pályaválasztását: ő már határozottabban a politikusi hivatás, a köz szolgálata mellett kötelezte el magát. Ugyanakkor a magyarság számára legnagyobb szolgálatot mégis a tudományos pályán tette meg. Miközben az egyetemen jogot hallgatott, folyamatosan látogatta a földrajztudományi előadásokat. Később a Földrajzi Közleményekben publikált, és a Magyar Földrajzi Társaságnál tartott előadásokat. Ekkor vált egyértelművé, hogy érdeklődése nem a jog, hanem a földrajztudomány irányába vonzza.
1902-től Lóczy Lajos földrajztudós tanszékén lett gyakornok. A huszadik század első évtizedében több külföldi utat is tett Nyugat-Európában, majd Szudánban; 1912-ben pedig mint a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára Cholnoky Jenővel, a társaság elnökével Amerikában részt vett egy transzkontinentális expedíción. Ekkor építette ki tudományos kapcsolatai nagy részét, amelyeket későbbi külpolitikájában is megpróbált a nemzet javára felhasználni.
Japáni szigetek és földrajzi gondolatok
Első jelentős térképészeti munkája 1911-ben jelent meg Atlasz a Japáni szigetek cartographiájának történetéhez címmel. A mű magas rangú francia díjban részesült, és egész életében hivatkoztak rá tudományos körökben mint kiemelkedő munkára. (Amikor 2016-ban az Amerikai Egyesült Államokban jártam a Teleki gróf által odaszállított térképeket kutatni, ezt akkor is azonnal kihozták nekem mint leghíresebb atlaszát.)
Teleki a nagy háborúban is vállalt szolgálatot, ez idő alatt megírta A földrajzi gondolat története című művét, amely egyben akadémiai székfoglalója volt. Erre később amerikai barátai úgy emlékeztek vissza, hogy a gróf nem látta értelmét az öldöklésnek, és ezt az időt is a tudománynak szentelte. Ugyanakkor az Országos Hadigondozó Hivatal élén folytatott tevékenységét dicséretesnek tartották az amerikaiak. 1918-ban, még a háborús összeomlás előtt a Turáni Társaság elnökeként részt vett a Lénárd-féle kis-ázsiai expedíció megszervezésében. Ő választotta ki a vezetőnek Lénárd Jenőt (Eugen Isak Levy), a Németországban született, zsidó származású magyar orientalistát. Az expedíció a háború utáni magyar–török kapcsolatokat alapozta volna meg.
Tisza gróf már akkor látta, hogy a románok igényt tartanak Magyarország nagy részére, és csak a szikrára várnak, hogy kitörjön a háború. Tisza István meggyilkolásának napján Teleki gróf legnagyobb politikai ellenfele, gróf Károlyi Mihály alakított kormányt. Annak ellenére, hogy ellenfelek voltak, Károlyi őt bocsájtotta az 1919. január 15-én Magyarországra érkező amerikai katonai misszió rendelkezésére. Az úgynevezett Coolidge-misszió tagjaként megjelent Lawrence Martin őrnagy, akit Teleki gróf még 1912-ben ismert meg amerikai útja során.
Teleki magyar, tehát ellenség
A későbbi miniszterelnök nem a misszió érkezésekor kezdte meg hazánkat védő tevékenységét, hanem 1918. december 24-én, amikor a románok bevonultak Kolozsvárra. Ekkor számos magyar értelmiségi elmenekült, köztük Cholnoky Jenő is, aki Budapesten csatlakozott Teleki csapatához, és térképészeti tudásával ő is hozzájárult a leendő béketárgyalásokon bemutatni remélt térképek elkészítéséhez. Teleki, aki ekkor még Budapesten tartózkodott, levelet írt Isaiah Bowmannak, az Amerikai Földrajzi Társaság elnökének, amelyben vázolta a magyarországi helyzetet. A levélre csak 1919 nyarán érkezett válasz, ezt követően viszont rendszeressé vált levelezésük. A gróf megkísérelte az angolokkal való kapcsolatfelvételt is, de a britek nem továbbították leveleit. Arra hivatkoztak, hogy Teleki magyar, tehát ellenség.
Harminckilencedik születésnapja nemcsak a politikai események miatt lehetett nehéz számára. 1918 őszén őt is megfertőzte a spanyolnátha. Ekkor visszavonult Pribékfalván található birtokára.
Azonban betegágyán sem érezte úgy, hogy ideje volna pihennie, így ekkor tervezte meg Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján című művét. Erre utóbb ráragadt az antanthatalmak által megalkotott gúnynév, a „vörös térkép”, amelyről kimondható, hogy Teleki olyan helyen tervezte meg, amelyiket később elcsatoltak Magyarországtól. A térképet később – az ugyancsak erdélyi származású – báró Nopcsa Ferenc rajzolta meg számára.
Miután Kun Béla átvette a hatalmat, a gróf Genfbe menekült. Oda magával vitte Pribékfalván megtervezett térképének több példányát. A városban ismét találkozott Lawrence Martinnal, akinek átadta ezeknek két példányát. Martin elhelyezte őket az amerikai békedelegáció anyagai között. Telekit ezt követően meghívták az első szegedi kormányba külügyminiszternek. Martin ekkor kijelentette, hogy a gróf nagyon bátor ember, ugyanis nem külföldön alakítottak árnyékkormányt, hanem az ország területén, pedig szerinte Teleki Pál élete ekkor még veszélyben volt.
Budapestre Horthy lován
A földrajztudós Szegeden ismerte meg Horthy Miklóst, aki ekkor töltötte be élete egyetlen kormányzati pozícióját honvédelmi miniszterként (ugyanis később kormányzóként ez nem volt lehetséges). Vélhetően megvolt a kölcsönös rokonszenv, ugyanis a közös munka Teleki élete végéig folyamatos volt.
Teleki Pál Horthy Szellő nevű lován vonult be Budapestre. Jóllehet ezt megtehette volna előbb is, de ragaszkodott ahhoz, hogy meglegyen az antanthatalmak felhatalmazása, így a Nemzeti Hadsereg úgy vette át a hatalmat, hogy a háborúban győztes hatalmak erre felhatalmazták.
A gróf a trianoni békediktátum aláírása idején miniszterelnökként szolgáló Simonyi-Semadam Sándor által vezetett kormány külügyminisztere volt, így a trianoni békeokmány aláírásakor ebben a minőségében utazott ki Párizsba. Az aláírást követően a kormány lemondott. Az ekkor már kormányzóvá választott Horthy Miklós Telekit bízta meg kormányalakítással. Miniszterelnökként ő terjesztette be ratifikációra a békediktátumot. Beterjesztő beszédében elmondta, hogy semmilyen indok nincs a javaslat elfogadására, majd ő maga ellene szavazott. 1921. április 14-én, még a trianoni békediktátum hatálybalépése (július 26.) előtt lemondott miniszterelnökségéről.
A békeokmány ratifikációja után nagy számú menekült érkezett a Magyar Királyság azon területeiről, amelyeket elcsatolásra ítéltek (1921. július 26-ig a Kárpát-medence egésze Magyarország területe volt). A hirtelen érkező menekültek számára sem munkahely, sem lakhatás nem állt rendelkezésre. Ez komoly gondot okozott a magyar államnak. Ekkor hozták meg a numerus clausus törvényt, amely a felsőoktatási intézményekbe való beiratkozást a szerint korlátozta, hogy az adott etnikai csoporthoz tartozó személyek milyen arányban élnek az országban, ezzel a zsidó származású hallgatók arányát is korlátozva. A jogszabályt még Teleki miniszterelnöksége alatt fogadta el a Nemzetgyűlés.
Miniszterelnöki mandátumának megszűnése után ismét a felsőház tagja lett, és folytatta tudományos tevékenységét. 1921 augusztusában útnak indult az Amerikai Egyesült Államokba. A Massachusetts állambeli Williamstownban tartott előadásokat Magyarországról a Williams College-ban. Ezekben bemutatta a magyarországi helyzetet és azt, hogy a magyarság milyen károkat szenvedett el a trianoni békediktátum következményeképp.
Visszatérése után a gróf kiadta Amerika gazdasági földrajza című jegyzetét. Egy évvel később megjelent amerikai előadásainak leirata New Yorkban, amelynek előszavában Lawrence Martin ezt is külön megemlítette, és emlékeztetett arra, hogy Teleki az amerikaiak magyar barátja.
Egy angolbarát a németbarátok között
1925-ben meghívták Moszulba, ahol a Moszul-bizottság munkájában vett részt, amelynek feladata volt a török–iraki határ megállapítása. Teleki elkészítette a terület etnikai térképét, amelyen bemutatta, hogy hol lehetne legjobban meghúzni az etnikai határt. Akárcsak a trianoni döntésnél, Moszulban sem vették ezt figyelembe, ugyanis ott is kizárólag a nagyhatalmi érdekek domináltak.
Teleki Pál nemcsak tudományos és politikai tevékenységet folytatott, hanem az ifjúság nevelésében is aktívan vett részt. 1922. június 10-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte őt Magyarország főcserkészévé. Bár 1923 tavaszán egészségi okokra hivatkozva lemondott erről a tisztségéről, számos alkalommal részt vett cserkésztalálkozókon és -táborokban, minden alkalommal ő is – ahogy a többi cserkész – ott aludt a sátorban. 1933-ban az ő szervezésével és irányításával rendezték meg Gödöllőn, a királyi kastély parkjában a negyedik cserkész-világdzsemborit, amelyen a cserkészmozgalom alapítója, Lord Baden-Powell is részt vett.
1938 tavaszán Teleki Pál lemondott felsőházi mandátumáról, majd megválasztották a képviselőházba. Ekkor az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Annak ellenére vett részt a kormány munkájában, hogy Imrédy németbarátságával ellentétben ő angolbarát volt.
Revízió békés úton
Az első bécsi döntést megelőző tárgyalásoknál ő vezette a magyar delegációt. Ennek köszönhetően sikerült elfogadható etnikai határ mentén, békés revízió útján visszaszerezni a Felvidék és Kárpátalja déli részét. Ez Teleki Pálnak óriási siker volt, ugyanis ő következetesen a békés úton történő revízió híve volt.
Az Imrédy-kormány lemondását követően Horthy őt kérte fel kormányalakításra, így 1939. február 16-án letette második miniszterelnöki esküjét. A kialakult kormányválság miatt a második zsidótörvény parlament általi elfogadása már az ő miniszterelnöksége idejére esett. Egy hónappal a miniszterelnöki esküjének letételét követően, 1939. március 15-én a Magyar Honvédség visszafoglalta Kárpátalja ruszinlakta területeit. Ez annak ellenére történt, hogy Hitler kifejezetten megtiltotta Magyarországnak, hogy közös határt hozzon létre Lengyelországgal.
Amikor a magyar honvédek a Kárpátok gerincén találkoztak a lengyel hadsereg tagjaival, barátként és nem ellenségként együtt ünnepeltek. Ezen a területen a katonai közigazgatás megszűnését követően létrehozták a közigazgatási kirendeltségeket, amelyek nem tagozódtak be a vármegyerendszerbe. Itt a magyar mellett a ruszin nyelv is hivatalos volt. Teleki terve ruszin autonómia létrehozása volt, ami egyértelműen egybecsengett Bródy András ruszin miniszterelnök gondolataival. Ez sajnos a háború, majd a szovjet megszállás miatt nem valósult meg. Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolása után a ruszinokat már önálló népként sem ismerték el, így az autonómia szóba sem kerülhetett. Szintén Teleki miniszterelnöksége idejére esett Fenczik István azon beszéde, amelyben a ruszin nép nevében letette az esküt a magyar Szent Koronára.
1939 szeptemberében Teleki nem engedte meg a németeknek, hogy a magyar vasútvonalakat használják Lengyelország megtámadásához, ugyanakkor a lengyel menekültek előtt megnyitotta Magyarország határait. Ekkor a lengyelek, beleértve a lengyel zsidókat is, tömegesen hagyták el ezen az úton a megszállt Lengyelországot. Bár sokan továbbmentek, vannak, akiknek leszármazottai ma is itt élnek Magyarországon, és a hazánk számára ma is fontos lengyel kisebbség sorait gazdagítják.
Cserkészliliom a gróf sírján
A második bécsi döntést, így Pribékfalva hazatérését Teleki Pál miniszterelnökként élhette meg. Miközben a területi revíziót támogatta, azt egyértelműen ellenezte, hogy elköteleződjünk a németek felé, így az valószínűleg vegyes érzelmeket válthatott ki belőle, hogy a revízió árát a németek hűségben kérték megfizetni. Sajnos az utolsó revíziós sikert már nem érhette meg, ugyanis 1941. április 3-án holtan találták a Sándor-palotában. A Gödöllő külterületén található máriabesnyői temetőben lévő sírját ma is cserkészliliom díszíti.
(Borítókép: Teleki Pál szobra Balatonbogláron, Rieger Tibor alkotása. Forrás: Ády/kozterkep.hu)
