Bálint József
84 évvel ezelőtt, 1942. május 15-én Esterházy János egyedüli magyar képviselőként nem szavazta meg a nácibarát kormány zsidók deportálására vonatkozó törvényét a szlovák parlamentben.
Gróf Esterházy János magyar apától és lengyel anyától született 1901. március 14-én a felvidéki Nyitraújlakon. A család az 1919-es csehszlovákiai földreform során birtokainak nagy részét elveszítette. Gróf Esterházy János 1932-ben a csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, és még ebben az évben az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé is választották, aminek következtében 1935. évi választáson be is került a prágai parlamentbe.
Esterházy nem a mellébeszéléséről volt híres. Már első parlamenti beszédében rögzítette: „Megkérdezésünk nélkül csatoltak bennünket Csehszlovákiához, elvárjuk tehát, hogy a mindenkori csehszlovák kormányok száz százalékig megtartsák kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat”. Következetesen követelte a Csehszlovákián belüli autonómiát Szlovákia és Kárpárpátalja számára. A szlovák népet a magyarok mindenkori testvérének tartotta, akivel, mint mondta: ezeréves sorsközösség köti össze, melyet emberi erő szét nem rombolhat.
Az első bécsi döntés után, 1938 novemberében mint Kassa képviselője köszöntötte Horthy Miklóst, de mégis úgy döntött, hogy a nehezebb utat választja, és nem költözik el az 1939. március 14-én létrejött Első Szlovák Köztársaság területéről, az országban élő mintegy százezer magyart képviselni egyedüli magyarként a szlovák parlamentben. Bár az új határvonalak a trianoninál igazságosabb módon, etnikai alapon lettek meghatározva, a felvidéki magyarok 13,5 százaléka még így is az új szlovák állam területén maradt. Az ő érdekeikért szándékozott dolgozni Esterházy. Mint mondta: „Ezen a földön születtem, szívem, lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek fogom átélni a rossz napokat is […], mert ha másokat maradásra bíztatok, én sem mehetek el innét.”
A következő években Esterházy a szlovák kormány örökös bírálója és tükörtartója lett. A legnagyobb politikai nyomás 1942. május 15-én nehezedett rá a 68/1942-es alkotmányi törvény szavazásakor. A törvény a Szlovákia területén élő mintegy 90 ezer fős zsidó származású állampolgár haláltáborokba küldéséről szólt. Esterházy tudta, hogy ha megszavazza egy kisebbség kitoloncolását az országból, akkor azzal precedenst teremt más kisebbségek, így a felvidéki magyarság kitelepítésére is.
1942. május 15-én mondott beszédében az alábbi szavakkal illette a szlovák parlamentben a zsidó lakosság deportálását elrendelő törvényjavaslatot: „Szégyenletes dolog, hogy egy kormány, amelynek elnöke és miniszterelnöke jó katolikusnak vallja magát, zsidó lakosságát Németországba deportáltatja, a halálba küldi”. A házelnöknek a továbbiakban így indokolta döntését: „Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. […] Én ellenben mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”
Esterházy tetteivel és szavaival is segítette a felvidéki zsidóságot, 1944-ben sokakat segítve a szökésben, mégis 1947-ben a szlovákok koholt vádak alapján „a fasizmussal való együttműködése” miatt ítélték halálra. Ezt követően hányattatott évek vártak rá, internálták, és Csehszlovákia szinte minden börtönében raboskodik. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg.
A rendszerváltás után lánya, Esterházy-Malfatti Alice és a szlovákiai magyarság képviselői próbálták elérni, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában rehabilitálják, ez azonban sajnos a mai napig nem történt meg. Mégis emléke és tettei előtt tisztelegve a szlovák parlament magyar képviselőcsoportja 1994 februárjában a szlovákiai magyarok emléknapjává nyilvánította május 15-ét, emlékezve arra, hogy 1942-ben ezen a napon Esterházy János egyedüliként utasította el nyíltan a szlovákiai zsidóság deportálásáról szóló törvényt.
(Borítókép: Esterházy János mellszobra Királyhelmecen)
