Napóleon előmozdítja a magyar nyelv ügyét

220 esztendővel ezelőtt, 1805. november 28-án sikerült elérnie az Országgyűlésnek, hogy a bécsi udvar engedélyezze a magyar nyelv használatát a közigazgatásban.

Az ebből az alkalomból megszületett jogszabályban (vö. 1805. évi IV. törvénycikk a magyar nyelv használatáról) többek közt az alábbiakat olvashatjuk: „A hazai nyelv teljesebb kimüvelésének előmozditására, mely az 1792. évi VII. törvénycikk által is elrendeltetett, Ő királyi felsége jóváhagyásával határozták a karok és rendek:

1. § Hogy már ezen országgyülésén az Ő szent felsége elé küldendő fölterjesztések, a szavak netalán előforduló kétértelmüségének kikerülése végett is, hasábosan latin és magyar nyelven szerkesztessenek.”

A fentiek alapján az utókor gyanútlan olvasója azt gondolhatná, hogy „Ő szent felsége”, I. Ferenc osztrák császár és magyar király bizonyára a felvilágosodás eszméit terjesztő és ármányos kezek által a hálószobájába csempészett illegális röpiratok hatása alá került, belátván a Bessenyei által 27 évvel korábban megfogalmazott tételmondat nagy igazságát: „Minden Nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”.

Nem erről volt szó. A magyar nyelv ügyét nem I. Ferenc, hanem I. Napóleon császár mozdította elő azáltal, hogy 1805. október 16-án Ulm városa mellett kapitulációra kényszerített egy teljes osztrák hadsereget. A hatalmas kudarc rögtön felértékelte őfelsége magyar alattvalóinak szerepét a trón és a birodalom megtartásában, amihez képest az, hogy magyarul is (!) lehessen kérvényeket felterjeszteni, elhanyagolható apróságnak tűnt. Igaz: Ferenc sem vette túl nagy hasznát a cserében meghirdetett nemesi felkelésnek, mert az Napóleont a legcsekélyebb mértékben sem gátolta meg abban, hogy négy nap múlva Austerlitznél tönkreverje az egyesült osztrák-orosz seregeket.

Mindazonáltal elgondolkodtató a fent idézett törvénycikk 5. paragrafusa, mely így szól: „5. § Mivel pedig a magyar nyelv tanitása Magyarország határai között már az 1792:VII. törvénycikk által a rendes tantárgyak közé soroztatott: Ő szent felsége ezen törvénycikkely foganatositásáról gondoskodni méltóztatik.”

A kortársak eltűnődhettek azon, hogy ha a magyar nyelv „tantárgyasítását” elrendelő törvény „foganatosítására” 13 esztendőt kellett várni, vajon mennyit kell majd a hivatalossá tételére?

Ma már tudjuk: háromszor annyit.

(Borítókép: Az ulmi csata (Charles Thévenin festménye). Forrás: Wikipedia)