Balázs D. Attila
A több száz éves múltra visszatekintő Félixfürdőn szilveszterkor kihűlt a termálvíz, ami különösen meglepő annak fényében, hogy a 49 fokos gyógyvíz Európa leggazdagabb hőforrásából tör fel. A mai határtól alig néhány kilométerre fekvő partiumi fürdőhelyen ezzel párhuzamosan felütötte fejét az illegális fakitermelés is. Egyik kór hozta a másikat. Mindezek hűen mutatják az Erdélyt több mint száz éve birtokló Románia kórképét: az állam kész a legvégsőkig harcolni a fürdő jogos tulajdonosai, a premontrei rend ellen is.
Félix Gyógyfüdő – áll a fenti turisztikai brosúrán. Az alig néhány oldalas, de annál tartalmasabb kiadványt még a második bécsi döntés előtti időkben adták ki a híres partiumi fürdőhelyről, különlegessége abban áll, hogy már a (kis) magyar világ beköszöntének jeleit hordozza. Újrahasznosított címlapján precízen át vannak ragasztva és ki vannak satírozva a régi, románosított helységnevek. Elég a lámpa elé helyezni a papírt, és látható, hogy a „Félix Gyógyfürdő – Biharvármegye Nagyvárad mellett” felirat alatt a „Băile Felix Gyógyfürdő – Oradea mellett, Románia Pöstyén-e” szerepelt. A lap belső oldalán, ahol a gyógyvíz áldásos hatásairól írnak, azért benne maradt, hogy „Románia” legbővebb vizű hévvízforrásának hirdették Félixet, ahol a főforrás óránként 238 ezer milli-microcurie radioaktivitást hoz felszínre az idesereglő betegek gyógyítására, a víz radioakivitását pedig egy „Cluj-i”, azaz kolozsvári román egyetemi tanár, bizonyos Athanasiu állapította meg. Persze beszédes, hogy a „bucuresti” egészségügyi minisztérium 1922-es vízvizsgálatának eredményei alatt „régebbi elemzés” is helyet kapott Dr. Lengyel Béla „kir. tudományegyetemi tanár 1887-es” eredményeiről.
A gyógykezelésektől a helységnévkezelésekig
A Trianon utáni cenzúra még a turisztikai brosúrákat sem kímélte, irodalmi műveken kívül nem lehetett használni nyomtatásban a rendes, bevett erdélyi magyar helységnevet. Nem meglepő, hogy ez a múltat eltörölni hivatott „helységnévkezelési” módszer a nyolcvanas évek Romániájában ugyanígy visszaköszönt, pontosabban már jóval előtte, mert a jó bevált Félix nevet – amelyet az alapító Helcher Félix premontrei kanonok előtt tisztelegve kapott a fürdő – az ötvenes években lecserélték egy időre Băile Victoriara, de a vendégek elmaradoztak, ezért gyorsan visszanevezték a helyet, mintha mi sem történt volna.
A megoldatlan visszaszolgáltatási pereik évtizedekre visszanyúlóak Félixen és Nagyváradon is.
Óriási magyar egyházi vagyonon trónol Románia
Varga Andrea, a nagyváradi székhelyű rend jogi képviselője kérdésünkre elmondta, hogy a Félixre vonatkozó peresített vagyon értékét a bíróságok által eddig megállapított kintlévőség, illetve elmaradt haszon alapján 1 milliárd 700 millió euróra tették, ami durván 627 milliárd forintot tesz ki.
Döbbenetes, de területileg valóban az egész mai fürdőhelység a premontreieké volt, továbbá a hozzá tartozó több száz holdnyi erdők és szántók is a rend tulajdonában álltak.
Hogy az idilli fürdőhely milyen brutális módon „vándorolt” át román kézbe, arról az alábbi, 1937-ben kelt bukaresti magyar királyi nagykövetségi titkos jelentés is beszámol: „[Onisifor] Ghibu tanár a premontreiek váradszentmártoni rendházát, gazdaságát, valamint a rend tulajdonát képező Félix fürdőt folyó hó 6.-án csendőri karhatalom igénybevételével erőszakosan birtokba vette és az ingatlanok tulajdonjogát bírói határozat nélkül a telekkönyvekben az állam nevére íratta át.”
Ennek az „eljárásnak” a levét issza ma is az erdélyi rend, ugyanakkor ne feledjük, tanulmányunk írásakor épp arról cikkezik a Kárpát-medencei sajtó, hogy Fejes Rudolf Anzelm O. Praem. főapátot, aki évtizedek óta harcol rendje jogos jussáért, ugyancsak karhatalommal akarja kilakoltatni rendházából a nagyváradi önkormányzat. Az ügyről mi is írtunk már a Látkép sorozatban.
A premontrei rend egyébként nemcsak földet, hanem a fürdő teljes történeti épületállományát is jogosan igényli; 1940-ben Félixfürdőn 47 rendi épület állt (szállodák, éttermek, gazdasági épületek, stb.), és az említett szomszédos Váradszentmártonban is a rend vagyonához tartozott templom, gazdasági épületek, malom, rendház, valamint a kapcsolódó bel- és külterületi telkek és erdők. A helyzet különösen ellentmondásos, mert ugyanazt a rendházat, amelyről ma azt állítják, hogy „már 1937-ben elvették”, és ezért nem eshet az egyházi restitúció időhatálya alá, a román állam 1958-ban még premontrei tulajdonként kezelte.
Egyrészt a korabeli magyar királyi követségi iratanyag szerint 1937-ben nem jogszerű, végleges tulajdonszerzés történt, hanem karhatalommal végrehajtott birtokbavétel és bírói döntés nélküli telekkönyvi átvezetés, amelyet 5 napon belül miniszteri utasításra töröltettek a román hatóságok, és a premontrei rendet visszahelyezték a birtokába, Félixfürdőt is beleértve.
Tetemes vagyon mindez, amelynek visszaszerzéséhez természetszerűleg és örökfogadalommal ragaszkodik az apát, ahogy mindennek akadályoztatásához maga Románia is.
A képeslapok őrzik a régi rendet
Számtalan régi magyar képeslap tanúskodik arról, hogy milyen békés és rendezett fürdővilág uralkodott Félixfürdőn a Trianon előtti fénykorban, amikor még messze volt a törvényesített lopás réme. Míves kialakítású szállodák, villák, fürdőházak, környezetbe beolvadó postaépület, bazárépület, emeletes gyógyszertár, sétányok, kertművészeti csodák sora fogadta az idelátogatókat.
Gyűjteményem egyik érdekes, Félixről feladott lapja Dr. Kelemen Béla országgyűlési képviselőnek, az első szegedi ellenforradalmi kormány későbbi belügyminiszterének, a Szegedi Területvédő Liga majdani elnökének lett címezve horgosi birtokára. A gyógyforrás épületét és a maihoz képest jóval rendezettebb környezetét megörökítő felvételt a politikus számos családtagja aláírta, akik az üzenetek tanúsága szerint mind e „kedves” fürdőben töltötték az 1904-es év nyárközepi napjait.
Háttérben az emeletes Viktor Szálloda magasodik, és van egy képünk a Menyhért Szállóról is, amelyet 2023-ban jóformán alig tudtunk azonosítani ottjártunkkor, mert a teljes homlokzatát fedőháló borította. A hálóra aggatott táblán az alábbi nyakatekert felirat szerepelt: „Nem bontható épület az épületbe való beavatkozás joga nélkül.” Vagyis minden lelkiismeret-furdalás nélkül lebontanák a régi magyar világ ezen emlékét is, ahogy azt megtették más szállóépületekkel, de a per miatt ezt nem tehetik meg. A Ceaușescu korszak nyolcvanas éveiben viszont áldozattá vált a különleges kialakítású Amerika-szálloda, amelynek ma már a hűlt helyét sem találni, csak a régi képeslapok mesélnek szépségéről. Akkoriban már a szocialista típusú óriásszállodák, a többemeletes betonhotelek építése volt a prioritás itt is.
A termálvízromlástól a falopásokig
Most szilveszterkor attól lett hangos az erdélyi sajtó, hogy kihűlt a termálvíz Félixfürdőn, s panaszkodnak a csalódott turisták, mert a fürdőt működtető vállalat ugyan elnézést kért a kellemetlenség miatt, de senkit nem kompenzált, pedig távoli vidékekről is ideutaztak a hévíz miatt. A csökkent termálhozammal takaróztak, ami persze nem véletlen, hiszen a környékbeli illegális fúrások már egy ideje elapasztották a közeli Püspökfürdő természetes közegben megmaradt, védett gyógytavát is, aminek következtében endemikus fajok és reliktumok is kipusztultak. Az is gyanús, hogy fél évvel a szilveszteri vízromlás előtt avatták fel a szomszédos Nagyváradon Románia első geotermikus hőközpontját, amely beruházás kapcsán szintén felvetődtek félelmek, hogy a termálvíz kiemelése árthat a környéken virágzó fürdőturizmusnak, elapadhatnak a Félixfürdőt, a Püspökfürdőt tápláló források is.
Ezt a természeti örökséget károsító gaztettsorozatot most az is tetézte, hogy néhány hete két büntetőeljárás is indult a Félixfürdőn történt illegális fakivágások ügyében, amelynek során egy több száz éves egészséges tölgyfamatuzsálemet is kivágtak, amely még élő tanúja volt a fürdőhely kivirágzásának s a későbbi idők durva arculati változásainak.
Mintha véget nem érő roncsfilm pörögne a szemünk előtt olyan főszereplővel, amely lassan mindent el akar pusztítani, ami a régi rendezett világra emlékezteti. Közben buldózerként pusztítja a természetet, és úgy szívja el az értékes vízkészletet, mint a Feledés (Oblivion) című sci-fiből ismert félelmetes Hydro-rigek. És mindez alig 20 kilométerre folyik a mai magyar–román határtól keletre, Bihar vármegye egykori legfelszereltebb fürdőhelyén, amelyet a premontrei rend minden alkalommal megválogatott, megversenyeztetett személyeknek adott csak bérletbe. Ez a világ ment veszendőbe Trianon, majd a második világégés után, s ennek a csodának az őrzőit, a premontreieket támadják ma is oly bőszen, mintha nem lenne holnap, mintha nem lenne törvény Romániában.
