125 évvel ezelőtt, 1901. január 19-én alakult meg a Magyar Labdarúgók Szövetsége.

A labdarúgás immár több mint 160 esztendeje része az európaiak életének (a krónikák szerint az első hivatalos mérkőzésre 1860. december 26-án került sor a Sheffield FC és a Hallam FC között, hol máshol, mint Angliában), és fejlődésének ívét jól mutatja, hogy a sportág történései ma már világszerte százmilliókat tartanak lázban, szabályozzák életritmusukat és vérnyomásukat.

Ugyancsak a futball sajátos fejlődési ívét érzékelteti, hogy míg 1904-ben a Nemzeti Sportban profi játékosokat keresnek havi 40–200 korona fizetéssel (összehasonlításul: vasútépítő földmunkásokat 4-5 korona napibérért, játékbolti tanoncot heti 4 koronáért keresnek, míg egy apa 4000 korona hozománnyal adná férjhez a lányát – apróhirdetés útján), addig napjainkban az NBI-es futballisták átlagbére havi nettó 5 millió forint.

 

Az MLSZ logója Hidegkuti Nándor sírján (Mihály Gábor alkotása, Fotó: Wikipedia)

 

Hazánkban közel negyven évvel később, 1897. május 9-én játszották az első hivatalos mérkőzést, amely a tekintetben is emlékezetes maradt, hogy nem két egyesület, hanem a ma már nem létező Budapesti Torna Club (BTC) játékosaiból alakult két csapat játszotta egymás ellen.  A „kék-fehérek” 5-0-ra győztek a „piros-fehérek” ellen. A győztes csapat tagja volt Iszer Károly is, aki fedezetként (középpályás) játszott.

Iszer Károlyt nem a meccsen nyújtott teljesítménye okán, hanem azért emeljük ki, mert jelentős szerepe volt a futball magyarországi meghonosításában. Újságíróként, az osztrák–magyar vasúttársaság uradalmainak igazgatójaként a magyar sport fejlesztésében is úttörő szerepet vállalt. Alapítója volt a Magyar Kerékpáros Szövetségnek és a már említett BTC-nek, egy ideig irányította a Magyar Országos Torna Szövetséget is.

Amikor 1901. január 19-én az István Főherceg Szállóban (az MTA székházával szemközti épület, ma irodaház) 14 fővárosi és 1 vidéki egyesület képviselői megalakítják a Magyar Labdarúgók Szövetségét (MLSZ), a BTC-t képviselő Iszer Károlyt – a futball népszerűsítésében és a szövetség létrehozásában szerzett érdemei elismeréséül – az MLSZ tiszteletbeli tagjává választják.

Bár a focit úgy tartják számon, mint az alsóbb társadalmi rétegek (vö. munkásosztály) sportját, az MLSZ elnökei – hogy hogy nem – rendre a felsőbb társadalmi rétegek tagjai közül kerültek ki. Az első elnök, Jász Géza filozófiai író, az őt követő Rákosi Viktor (az Elnémult harangok szerzője!) író, országgyűlési képviselő, a harmadik elnök Banovits Kajetán mérnök, a magyar királyi államvasutak igazgatója, de találunk közöttük egyetemi tanárt, őrgrófot, ügyvédet, sőt volt miniszterelnököt is.

 

A magyar labdarúgó válogatott 1961. februárjában, Egyiptomban. (Balról Sárosi László, Bödör László, takarva Palotai Károly, csíkos ingben Kotász Antal, mögötte Solymosi Ernő, mellette Grosics Gyula, mögötte dr. Botár Zoltán csapat orvos, középen keresztcsíkos nyakkendőben Baróti Lajos szövetségi kapitány, tőle jobbra a harmadik Barcs Sándor MLSZ elnök, tovább Szentmihályi Antal, cigarettával Sándor Károly, mellette Göröcs János, Kuharszki Béla, Sóvári Kálmán, Göröcs mögött balra Albert Flórián. Háttérben a Kheopsz piramis. Fotó: Fortepan / Kotász Antal)

E csodálatos és népszerűségben verhetetlen sportág tehát össznemzeti ügyként kezdte pályafutását hazánkban, és mind a mai napig megőrizte e státuszát. Hogy nemzeti identitásunk részévé is vált az elmúlt 125 évben, abban Puskásék Aranycsapatának múlhatatlan érdemei vannak. Szomorú, hogy válogatottunk immár nem emelheti az idei világbajnokságon való részvétellel e kerek évforduló fényét. A lehetőség adott volt, de mint tudjuk: a labda (is) kerek. Ami viszont örvendetes, hogy a sportág elnevezése végül némi vajúdás után „labdarúgás”-ként, „futball”-ként és „foci”-ként honosodott meg nyelvünkben. A további versenyzők ugyanis a „rugósdi” és a „láblabda” voltak.

(Borítókép: Betegek az FTC-pályán zajló labdarúgó-mérkőzést nézik, balra háttérben a Ferenc József gyalogsági laktanya, 1915. Fotó: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár / Müllner János)