Balázs D. Attila
Igen különleges, ritkán felbukkanó kiadvány mutatkozott be nemrég a torockói Duna-Házban a Mesélő múlt – torockói emlékek régi könyvek lapjain című kerekasztal-beszélgetésen. A rendezvény alapkoncepcióját nyújtó torockói könyvgyűjteményem mellett Laborczy-Lakner Zoltán Lehel történész, szociálpolitikus elhozta és bemutatta a nagyközönségnek a Jókai Mór által életre hívott Segítség – Eperjes, Nagykároly, Toroczkó tűzkárosultjainak megsegítésére című kiadványt, amely megkoronázta az eseményt, egyben leckét adott összefogásból és összetartozásból közel 140 év távlatából.
A torockói képeslapok gyűjtőjeként az ember gyakran figyeli különböző fórumokon az e helységhez, e térséghez kapcsolódó lapokat, s ilyenkor óhatatlanul más típusú kiadványokba is belebotlik. A Segítség című album is fel-fel bukkant az évek során itt-ott, ám mindig hiányos és igencsak leharcolt állapotban. Pedig, mint a Torockón bemutatott Segítség című kötet tulajdonosától és kutatójától, Laborczy-Lakner Zoltán Leheltől megtudtuk, csak kis szerencse kell, hogy valaki olyan hiánytalan példányra bukkanjon, mint ő. Pusztán egy sittkupac kell hozzá meg nagy adag emberi gondatlanság, és persze a legfontosabb: értő szem a megmentéshez. A magyar összetartozás e jeles és egyébként hatalmas, mintegy 49x64 centiméter méretű albumát ugyanis építési törmelékhalom tetején találta meg a szerencsés történész, aki nyomban „kapcsolt”, és magához vette a teljes enyészet elé néző, amúgy szépen összetekert kiadványt. Előző tulajdonosa vélhetően tisztában volt az értékével, de nem volt, akinek átadja ezt a tudást.
Pedig e szóban forgó kiadvány különbözik a többi itt-ott fellelhető és közgyűjteményekben konzervált változatoktól. De lássuk, mit takar és hogyan született meg ez az újrakiadásért kiáltó mű!
Eperjes égéséről így írt 1887-ben a Vasárnapi Újság május 29-i száma: „Eperjes talán valamennyi közt legkevésbbé hordta magában a tűzveszélyességet. Felvidéki város, a mi azt jelenti, hogy ott bőven van kő, szilárdan lehet építkezni. A város már régen kiépült, az ujabb idők szépítették emeletes utcza-soraiban egymásután keletkeztek a középületek, emelkedtek a díszes magán házak. A szerencsétlenség nagy csapásainak kellett egyesülni, hogy a városnak épen legszilárdabban, legszebben épült része legyen a lángok martaléka. Szélvihar szította a kitört égést, szerteszét hordva a lángoló üszköket nagy távolságokba. Május 6-ikán d. e. 10 óra után gyúlt ki az első ház, az árok-utczában, a gör. kath. templom közelében, s mire a tűzoltók kivonultak, a széltől vitt zsarátok felgyújtották a fő-utcza emeletes házait is.”
Tűzvész Torockón
Nagykároly java része is a lángok martalékává lett, és a város ma is látható arculata az e tűzvész utáni újjáépítéskor alakult ki.
Az 1887-es torockói események rekonstrukciója során Laborczy-Lakner rávilágított arra, hogy a katasztrófa a lelkészlak környékén egy szerencsétlen szikra és az erős, Torockószentgyörgy felől fújó szél találkozásából fakadt. Bár a falu piactere épen maradt, az alsó részen végigsöprő lángok négy emberéletet követeltek, és tucatnyi család otthonát tették a földdel egyenlővé. Ez volt a második nagy tűzvész Torockón, az ezt megelőző 1870-es a város központját érintette. Azt követően jelentek meg a ma ismert, fehérre meszelt, jellegzetesen szép, városias és ma már többnyire Europa Nostra-díjas házak a bányavároskában.
Jótékony nemzeti nagyságok
A tragédia hírére a kor legbefolyásosabb és legismertebb irodalmi alakja, Jókai Mór állt az összefogás élére. A cél így lett a hatékony anyagi segítségnyújtás, amelynek eszközeként született meg a Segítség című kiadvány, mely mindazonáltal a korszak reprezentatív művészeti és társadalmi lenyomata lett, hiszen a kor legnagyobb művészei adták nevüket és tehetségüket a kötethez. Többek között Zichy Mihály, Zala György, Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Csók István, Greguss Imre, Margitay Tihamér, Mednyánszky László, Telepy Károly, az akkor még Rippl Józsefként szignózó Rippl-Rónai, valamint Feszty Árpád festményeikkel, rajzaikkal, Erkel Ferenc kottáival, a trónörökös Rudolf főherceg pedig az előszó megírásával járult hozzá a műhöz. A közreműködő művészek ingyen ajánlották fel munkájukat, így a teljes bevétel a károsultakat segítette. „Irodalmi dolgozatokat” és emléksorokat Vámbéry Ármin, Herman Ottó, Hunfalvy János, Berzeviczy Albert, báró Eötvös Lóránd, Fraknói Vilmos, Trefort Ágoston, Szádeczky Lajos, Gyulai Pál, Lövey Klára, Tisza Kálmán, az eperjesi illetőségű Pulszky Ferenc, a torockószentgyörgyi születésű polihisztor, Brassai Sámuel és a kolozsvári származású író, szerkesztő, Balázs Sándor írt, kinek egyik esküvői tanúja maga Jókai volt. Ennyi segítő nevet visszaolvasni lelket magasba emelő élmény ma is, kiváltképp, hogy maga a kiadvány kiötlőjének neve is szerényen megbújik a közreműködő nemzeti nagyságok között.
Aranyszállal hímzett luxuskivitel
Az óriási számban kiadott, és mind egy szálig elfogyott kötetet hét különböző formátumban adták ki – az egyszerűbbektől a bőrmappás, aranyszállal hímzett luxuskivitelig –, hogy minden társadalmi réteg a pénztárcájához mérten támogathassa az ügyet. A gyűjtés sikere mai szemmel nézve is elképesztő volt. Laborczy-Lakner Zoltán Lehel kiemelte, hogy a 100 forintos támogatói példány ára akkoriban kétheti abbáziai üdülés költségét fedezte volna a legjobb körülmények között például a Hotel Quarneroban. Ez a hatalmas tőkeinjekció tette lehetővé, hogy például Eperjesen tíz évvel később a 600 éves reneszánsz paloták teljes pompájukban álljanak, s nyoma se maradjon a tűzvésznek.
A Vasárnapi Újság 1888. augusztus 19. száma már az alábbi összegyűlt összegekről tudósít: „A Segítség.-album jövedelméből Eperjesnek küldetett 28,000 frt, Nagy-Károlynak 15,000 frt. Toroczkónak 11,000 frt – a három városnak összesen 54,500 forint.” A Segítség pénzügyi bizottsága, Wekerle Sándor, Gerlóczy Károly és Kovács József magyar király pénzügyi főtanácsos komoly munkát végzett, sőt a lapból kiderült, hogy az 1887. augusztus 20-i „Segítség népünnep” jövedelméből más, tűz- és árvízkárt szenvedett települések is részesültek.
Mint Laborczi-Lakner, az első Orbán-kormány családpolitikáért felelős helyettes államtitkára, az Aquinói Szent Tamás Akadémia rektora rámutatott:
A Duna-Házban most bemutatott s annak idején a budapesti Franklin Társulat által kiadott hatalmas album azért is ritka, mert ebben megmaradt három olyan településtérkép, amely precízen, telkenként vázolja fel, pontosan hol is pusztított tűz, mely ház szenvedett kárt. Emellett Barabás Miklós reprodukált festményét is rejti a mű egy szép torockói asszonyról. Mindent bevetett az album szerkesztőgárdája (Jókai Mór, Nagy Miklós és Roskovics Ignácz), hiszen tudatában voltak annak, hogy a bajba került családok megsegítése mellett vissza kell állítani a magyar épített örökséget is e nagy kárt szenvedett településeken.
A torockói könyvészetről szóló kerekasztal-beszélgetés ötletgazdájaként immár állítom, hogy a Segítség című mű szellemiségében minden Torockóról szóló kötet felett lebeg egy arasszal, hiszen ez a könyv valós anyagi segítséget biztosított a bajban a lehető legnagyobb sebességgel. Persze a többi, helyben bemutatott mintegy ötven kötet, melyek java része már a tárgyalt album után jelent meg, mind hozzátett Torockó ismertségéhez, turisztikai felvirágoztatásához, néprajzi és bányászati értékeinek megismertetéséhez.
Közös előadásunk után egyértelmű megállapításra jutottunk: Torockón most már Jókainak is szobrot kellene állítania, és nem csak a Segítség című kiadvány „lemenedzselése”, valamint a Torockóhoz kapcsolódó Egy az Isten című regénye miatt, hanem azért is, mert a nagy író tűzoltó berendezést is küldött a pusztító lángoktól oly sokat szenvedett városkának. Ez ma is üzemképes, és hirdeti rajta a Jókai által megvalósított nagyívű összefogást és összetartozásélményt a „Segítség Toroczkónak” felirat.
Videólink az eseményről: ITT
(Borítókép: Belváros Lipótváros Budapest V. kerülete 1996 óta 25 évig segítette anyagilag Torockót páratlan építészeti öröksége megóvásában. A testvérteleülési kapcsolat tiszteletére állíttatott e tábla a falu központjában. A sziklatömb túlsó felét Tápiógyörgye, a másik testvértelepülés táblája ékesíti. A szerző felvétele)
