Mentés másként – vagy sehogy

36 évvel ezelőtt, 1989. november 8-án Őszi István külügyminiszter-helyettes bekérette Traian Pop román nagykövetet, és tiltakozó jegyzéket nyújtott át neki.

„Őszi közölte vele, hogy tájékoztatást kérnek Tőkés László és családja helyzetéről, valamint hogy tájékoztatják az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet tagállamait. Pop az »értetlenségét hangoztatta«, és azt állította, hogy a külügyminisztérium fellépése »indokolatlan«. Ezt a mostani lépést pedig a »románellenes kampány« egyik újabb megnyilvánulásaként értékelte, »a román belügyekbe való beavatkozásnak« tekintette” – olvassuk Vincze Gábor Magyar–román kapcsolatok és az 1989-es „fordulat” című tanulmányában.

Előzmények

Az év április 1-én a szervilis Papp László püspök mondvacsinált okokból felfüggesztette hivatalából a temesvári lelkészként szolgáló s e minőségében a román kommunista hatalom asszimilációs törekvéseivel szembeszegülő Tőkés Lászlót, aki azonban nem volt hajlandó elhagyni sem szolgálati helyét, sem szolgálati lakását.

A püspök és környezete a Szekuritáte embereivel karöltve mindent megpróbált, hogy eltávolítsa gyülekezete éléről a „lázadó lelkészt”. És egy diktatúrában a „mindent” valóban mindent jelent. Tőkést és családtagjait (köztük várandós feleségét) pár nappal korábban „harisnyaálarcos”, késes támadók saját otthonukban próbálták meggyilkolni. Filmbe illő kézitusa után, amelyben végül a lelkész és vendégei kerekedtek felül, a támadók menekülni kényszerültek.

Az akkor már az erdélyi magyarok ügyét felkaroló anyaországi közvéleménnyel összhangot kereső magyar szocialista kormányzat aggodalma tehát nem volt alaptalan.

Utóhang

A román nagykövet a tiltakozó jegyzéket csak mint „munkaokmányt” volt hajlandó átvenni… Napjaink olvasóját ez a „mentés másként” szövegszerkesztési procedúrára emlékezteti. Akárcsak a romániai „fordulatot” követő posztkommunista hatalomátvétel.

Ceauşescu, aki szimpla „kilakoltatási ügyként” tálalta az esetet, bizonyára nem sejtette, hogy másfél hónap múltán neki is hasonló ügye lesz. És hogy őt akkor majd senki nem akarja menteni – sem államfőként, sem másként.

(Borítófotó: Tőkés László Marosvásárhelyen, 1990. Fortepan / Szalay Zoltán)