Balázs D. Attila
A világ legszebb parlamentje és a világ egyik legtöbbet szenvedett fővárosa köszön vissza egy 1956 januárjában feladott képes levelezőlapon. A vihar előtti csendet tükrözi e felvétel, amely látszólagos egyszerűsége ellenére rengeteg mesélnivalót rejt.
Budapest újabb csatatérré változása már csak alig néhány hónapra volt, amikor ezt a különleges képeslapot feladták 1956 januárjában Szarvasra a Szabadság utcába. A bélyeg az eltelt 69 év alatt már levándorolt a hátlapról, ám a szovjet mintára létrehozott Úttörő Köztársaság bélyegzője csonkán, de még hirdeti, hogy Csillebércen adhatta fel a küldeményt egy bizonyos Bandi, aki e lappal tudatta az otthoniakkal, hogy szerencsésen megérkezett, és jól érzi magát fent a budai hegyekben.
Tömeg a Duna felett
Felvételünk az egyik legmozgalmasabb a korból, hiszen azt az elcsigázott tömeget mutatja be, amelyik nap mint nap áthömpölygött a Duna felett a Kossuth hídon, a budai Batthyány tér és a pesti Kossuth tér között. Az ideiglenes építmény a második világháború végóráiban felrobbantott fővárosi folyami hidakat volt hivatott pótolni, 1946-ra épült fel, épp 1956-ig működött hivatalosan, de végül csak 1960-ban bontották le.
A fotólapon még láthatóan nincs lezárva a gépkocsiforgalom elől a tízéves időtartamra szavatolt építmény, így valószínűsíthető, hogy maga a kép 1955-ben készült. A forradalmi események és az azt követő helyzet (beleértve a Parlament körüli szovjet katonai jelenlétet is) egészen biztosan hozzájárultak ahhoz, hogy az 1956-ra eltervezett bontása 1960-ra tolódjon.
A Tátra uszonya és a vörös elit
Beszédes és ma már szinte elképzelhetetlen látvány, hogy felvételünkön jóval több a teherautó, mint a magángépkocsi. Ennek az az oka, hogy a második világháború után az ország gépjárműállománya katasztrofális állapotba került, az autók nagy része eltűnt vagy megsemmisült. A magántulajdonban lévő kocsik forgalma a Rákosi-korszakban drasztikusan csökkent, mert a sztálinista vezetés elsősorban a közületi, illetve az állami és szolgálati célú motorizációt támogatta.
Az ötvenes években nehéz volt autótulajdonossá válni Magyarországon, így csak találgathatunk, hogy a kép előterében látható, bal oldali fekete jármű állami vagy magánkézben volt-e. Ugyanakkor a kép bal szélén futurisztikus, világos színű autó fara is feltűnik, amely a jellegzetes uszony alapján egy Tátra T77-esé vagy esetleg T87-esé lehet. Ezek a típusok nem a „köznép” járgányai voltak, ritka luxusautónak számítottak a keleti blokk országaiban.
Magyarország ugyanakkor nem gyárthatott személyautót a KGST rendelkezései miatt. Az ötvenes évek elején ezt idehaza azzal próbálták kijátszani, hogy törpeautókat, vagyis motorbicikli és személyautó közé tehető járműveket próbáltak gyártani kis számban, kis műhelyekben – és meglehetősen szerény sikerrel. Az állam 1953-tól elvileg támogatta is ezt az új járműkategóriát megálmodó programot, amely 1956-ig csak néhány prototípust szült. Ezek közül több a harcok során megsérült, a konstruktőrök egy része pedig a forradalom után disszidált. A szabad közlekedés e törpe reménysugarának ezzel be is fellegzett.
Akkoriban az egyetlen piaci rést a motorkerékpárok jelentették a köznép számára, ezekre nem vonatkoztak olyan szigorú szabályok, de egy gyengébb teljesítményű korabeli motoros kétkerekűt is csak többhavi fizetésből lehetett megvásárolni, így a legtöbb embernek maradt a (láb)busz.
Autóvásárlás disszidensekkel
A 60-as évekre sem lett sokkal jobb a helyzet idehaza a közlekedés terén, akkoriban ugyanis csak úgy lehetett behozni autót külföldről, kiváltképp Nyugatról, ha a vételárat valaki ott kint befizette. Ilyen szerencséje pedig csak azoknak lehetett, akiknek volt külföldi rokonuk – akiknek a nagy része már 1956-os disszidens volt.
A vihar előtti csendet, de egyúttal a korlátok közé szorított népet is bemutatja ez a beszédes felvétel az állampárti autócsodákkal és a kommunista vezetés boszorkánykonyhájával, a kupoladómján világító vörös csillagot cipelő Parlamenttel a háttérben.
Ez a példány ugyanis már természetesen a szocialista korszak monopol képeslapkiadó cége, az 1954 és 1991 között működő Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatánál jelent meg. Ez a vállalat volt az a monstrum, amelynek létrehozásával gyakorlatilag véget ért a magyar képeslapkiadás legjelentősebb, legváltozatosabb korszaka. Az egyeduralkodó vállalat mellett innentől csak egy-két marginális szerepet játszó „versenytárs” kapott helyet a piacon. Az előjog előjog maradt az 56-os forradalom okozta kis szünet után ezen a térfélen is.
(Borítókép: Fáklyás tüntetés 1956. október 23-án a Parlament előtt. Fortepan/Fortepan/Album023)
